Sajnos néha olyan dolgokról kell lemondanunk amiről nagyon nem szeretnénk, de muszáj. Sajnos most nekem is meg kell hoznom az "áldozatot"!
A ZENE az életem! Nem is tudom mit csinálnék most, ha kimaradt volna az életemből és anyukámék nem "erőltetik" rám még anno, hogy ,,Igen is, zeneiskolába fogsz járni!"
Nem bántam meg (pedig hegedülni szerettem volna), hogy végül zongorázni írattak be. Voltak nehéz és könnyű idők, amikor a gyakorlás és a játszás felhőtlenül ment vagy egy szakadék szélén éreztem magamat, hogy: ,,Nekem ez nem megy!"
De aki zongorázik az tudhatja szerintem, hogy milyen ez. ;)
Már 8 éve zongorázom (és még életem végéig szeretnék), de sajnos a zongora óráknak vége :(
Nem tudom tovább folytatnia zenesulit, mert jövőre már nem lesz annyi időm rá. De gyakorolgatásra mindig lesz időm!
Bár, nem vagyok profi, de egy két darabot én is eltudok jól játszani! :))
Azt meg kell említeni, hogy nekem nagyon jó tanárnőm volt! És csodálom a türelmét és tehetségét, nagyon szeretem. Még szép, hogy vissza fogok járni meglátogatni, ha már nem tudott végül meggyőzni a maradásról.
De most más elfoglaltságom lesz helyette, amivel ugyan olyan jól és vidáman szeretnék majd foglalkozni, mint a zenével.
Ma volt az utolsó órám. Vittem a tanárnőmnek egy szép csokor virágot (aminek nagyon örült).
Utána, mivel egymagam voltam, meghívtam magamat fagyizni egy közeli cukrászdában.
Mivel tudom, hogy a buszsofőrök nem szeretik, ha fagyizunk a buszon, ezért úgy döntöttem, hogy gyalog megyek haza. Úgy is nagyon nagy gombócot adnak.
Az haza fele utam, azért nem volt valami kevés, főleg, hogy tettem pár kitérőt és sétálgattam a környéken.
Közben fényképeztem, amit csak szépnek találtam (ld.fenti kép), meg még sok szép virágot.
Még a Nap is szépen sütött és hála Istennek jó idő volt végre! :)
,,Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken. "
Kodály Zoltán
