Szóval úgy döntöttem, hogy most jól jönne egy kis kirándulás. Persze, csak úgy térkép, elemlámpa, gyufa és a haza jutáshoz szükséges busz menetrendje nélkül -elindultunk.
Ezekre természetesen mind szükségünk lett volna.
Dobogókőtől Visegrádig tartott az utunk, a kéktúra útvonalán.
De hiába a korán indulás vasárnap, mert így is Pomázon legalább 50 percet kellett várnunk a buszra.
Gondoltam - nem lesz nagy baj, ha nincs nálunk térkép, hiszen már jártam azon az útvonalon és csak a kéktúra jelzéseit kell követni.
Ééés...valahogy egy elágazásnál nem vettük észre, a már nagyon halvány jelzést a fán. Így a másik irányba mentünk, mentünk, mendegéltünk - és még mindig mentünk- amikor egyszer csak észre vettük, hogy: ,,Hova tűntek a jelzések? Aaajjajj...na, akkor vissza...!"
Pedig olyan jó érzés volt, hogy az út lefelé vezetett. Vissza felé már kevésbé volt jó. Főleg, hogy talán ezen a szakaszon lettünk a legsarasabbak. :D
A vége felé már növelnünk kellett a tempónkon, mert lassan besötétedett. (Persze az elemlámpára szükség lett volna. De éljenek az okos telefonok, és a rajta lévő elemlámpa alkalmazás!)
Már teljesen sötét volt, amikor a Fekete-hegyi rétre értünk. Gondoltuk ott aludhatnánk -csak úgy szabad ég alatt- mert nem volt annyira hideg (de, ha lett volna gyufánk, akkor tüzet is rakhattunk volna) és még szúnyogok sem voltak. De sajnos nem lehetett.
Visegrádon másfél órát kellett várnunk a buszra, pedig már nagyon fáradtak voltunk és a lábaim is sajogtak a fájdalomtól. Szinte nem bírtam nyitva tartani a szememet a buszon és a metrón sem. Este elég későn értünk haza, -pedig nem így terveztem.
De mindent együtt véve nagyon jó és szép túra volt! Én nagyon jól éreztem magamat!
Éljen a tavasz és a napsütés*! :)
*és a sár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése